Anyag és módszerek: 3 és 72 hónapos közötti gyermekeket választottunk ki - gyermekkórházak olyan pácienseit, akiknél a cefaloaurikuláris távolsága nagyobb volt 15 mm-nél. 12 hónapon keresztül figyeltük őket, eleinte hetente, majd havonta, végül pedig kéthavonta.

Eredmények: az első 60 páciensből 38 páciens és 75 fülkagyló került végső kiértékelésre. Akárcsak az Auri módszer során, a 6-10 mm-es korrekció jónak, a 3-5 mm-es elfogadhatónak, az 1-2 mm-es pedig gyengének számított. 90,7%-ban (68 fülkagyló esetén) az eredmény jó vagy elfogadható volt.

Következtetés: az Otostick^® Bebé használata 12 hónapon keresztül hatékony módszernek bizonyult az elálló fülek korrekciójára, és alternatívát kínálhat a műtétre, még a pszichológiai problémák megjelenése előtt. Hosszútávon további kutatások végzése ajánlott.

Kulcsszavak: fülsebészet, elálló fül, blog

A preaurikuláris papillomával együtt a szétálló fül a spanyol kórházakban leggyakrabban sebészetileg kezelt deformitás^1,2. A Plasztikai, Rekonstruáló és Esztétikai Sebészet Spanyol Egyesülete [SECPRE] adatai szerint, a ”A plasztikai műtét valósága Spanyolországban 2014” című beszámolójában 2013-ban nagyjából 65.000 plasztikai műtétet hajtottak végre. A 18 év alatti pácienseken végzett műtétek 1,3%-ot képeztek, melynek majdnem fele (46,5%-a) fülsebészeti beavatkozás volt³. A fülsebészeti beavatkozásokat pszichológiai okokból végezték, miután a páciensek vagy azok szülei kérték.

Kutatásunk célja bemutatni az Otostick^®  Bebé szilikon eszközének műtét nélküli korrekciós hatását a 6 évnél fiatalabb gyerekeknél.

(CDTI) jóváhagyásával és részvételével készült. Az Otostick^® szilikoneszközt az Innovaciones DisRas^® fejlesztette ki, használatát pedig esztétikai célra hagyták jóvá. Az eszköz két nagyon vékony, 18 x 15 mm-es ovális szilikon lemezből áll, amit egy 1 mm-es nyelv köt össze; a külső felületüket biológiai hipoallergén tapasz borítja, amit az Alicante-i Egyetem a DisRas-szal együtt fejlesztett ki⁴, és amit a fül hátsó részére és a vele szemközti fejbőrre helyezünk. Az Otostick^® Bebé modell használatának elősegítésére, különösen a 12 hónapnál kisebb gyerekek esetében, ajánlott az eszközt a pamuthálóból készült rugalmas sapkával együtt használni (1. ábra).

A konzervatív elsődleges korrekciós módszerek vizsgálata után összehasonlítási alapul az Auri módszert használtuk, amit a Sorribes fejlesztett ki Dániában és 2002-ben publikált. Ez a módszer személyre szabott csipeszt használ. Ez a csipesz éjszaka, csak az egyik fülön volt használható és a szétálló fül korrekció elfogadható eszközeként mutatták be.

A kutatásra kiválasztott pácienseknek elálló fülkagylójuk volt, lapos anthelix-szel, illetve rendellenesen nagy cefaloaurikuláris távolsággal, azaz legalább 1,5 cm-es távolságra a hélix felső részétől. Az Auri módszerének kritériumait követve, 3 és 72 hónap közötti gyermekeket vontunk be, akik gyermekklikán 2013 június 1 –október 31 között gyermekorvos felügyelete alatt álltak. A 72 potenciális jelentkezőből 65 teljesítette a részvétel kritériumait, végül 60-an vettek részt a kutatásban. A résztvevőket korcsoportokba osztottuk: 1. csoport 3 és 12 hónapos közötti (7 hónapos átlag); 2. csoport 13 és 36 hónapos közötti (17 hónapos átlag); 3. csoport 37 és 72 hónapos közötti (56 hónapos átlag) gyerekek. Egy tájékoztató, beleegyezési nyilatkozatban elmagyaráztuk a kutatás előírásait, melyet az Extremadura-i Etikai Tanács jóváhagyásával, a résztvevők törvényes gyámjai aláírtak.

Az első találkozás idején (2013 novemberében és decemberében) a pácienseken méréseket végeztünk, és frontális meg laterális fényképeket készítettünk, a szülőknek pedig elmagyaráztuk, hogyan helyezzék fel az eszközt. Az első hónap alatt heti rendszerességű utólagos vizsgálatokat végeztünk, a második és hatodik hónap között ezeket havi rendszerességűre csökkentettük. Mivel a kezdeti célkitűzések nem teljesültek hat hónap után, meghosszabbítottuk a kutatást, a kontrollvizsgálatokat pedig a hatodik hónaptól a tizenkettedikig kéthavi rendszerességgel végeztük. 2014 decemberében fejeztük be az adatgyűjtést, és azzal zártuk le a kutatást, hogy felmérést végeztünk a szülőkkel és törvényes gyámokkal. A felmérés 1-től 10-ig terjedő skálán elhelyezhető szubjektív kérdésekből (az eszköz illeszkedése, használatának könnyűsége, a probléma korrekciója), illetve objektív kérdésekből (az eszköz élettartama) állt, amit 2015 első harmadévében továbbítottunk.

A kezelés kezdetének 60 résztvevőjéből 28 fiú (tizennégy 3-12 hónapos kor közötti, kilenc 13-36 hónapos és 5 résztvevő 37-72 hónapos közötti) és 32 lány volt (17, 10 és 5 az adott korcsoportokon belül) (1. táblázat)

A 60 résztvevőből 22 (36,7%) kiszállt a kutatásból - 11 az első csoportból (6 részvevő a 6 hónap lejárta előtt, 5 pedig utána), 5 a 3-as csoportból (3 résztvevő 6 hónap előtt, 2 utána). Az első hat hónapban bekövetkezett kiesések (14 résztvevő – 23,3%) a 2-es és 3-as csoportokból a kontrollvizsgálatok elmulasztásából, az 1-es csoportnál pedig gyulladás és a bőr kivörösödéséből származtak. Az utóbbi hat hónap további kiesései (8 résztvevő – 13,3%) a további javítások hiányának köszönhetőek, mivel a szülők úgy vélték, az első korrekció „megfelelő” volt.

Harmincnyolc páciens (63,33%) befejezte a kutatást, a szülők és gondozók pedig kitöltötték a kérdőívet. A résztvevőkből 20 az 1-es csoportba tartozott (10 fiú, 10 lány), 13 a 2-es csoportban volt (8 lány és 5 fiú) és öten voltak a 3-as csoportban (3 fiú és 2 lány).

A korrekció mértékét az Auri módszeréhez hasonlóan kategorizáltuk 3 csoportba: jó korrekció (6-10 mm); megfelelő korrekció (3-5 mm) és gyenge korrekció (1-2 mm).

A kezelés 6. hónapjában 46 résztvevő adatait gyűjtöttük össze (összesen 90 fülről, mivel két páciensnél csak 1-1 fület kezeltünk), és észrevettük, hogy a korrekció mértéke kisebb volt, mint az Auri módszer esetén ugyanennyi idő alatt, így bejelentettük a kutatás meghosszabbítását további 6 hónappal, ezért 12 hónapos kezelési ciklust tudtunk véghezvinni.

A 6. hónapban elért eredmények jó vagy megfelelő volt 39 fül esetén (43,3%), és gyenge volt az eredmény 41 fül esetén. A 6. hónapnál az átlagkorrekció 2,2 mm volt, a maximumon 8 mm, a minimumon pedig 0 mm. 12 hónappal a kezelés megkezdése után az eredmény (38 páciens és 75 fül) 68 fül esetén (90,7%) jó ill. megfelelő volt, 7 fülnél volt gyenge korrekció (9,3%) észlelhető.

A lányoknál a korrekció átlagmértéke nagyobb volt, mint a fiúknál. Az összes csoportban a jobb fül esetén a korrekció nagyobb volt, mint a bal esetén - kivétel a 2. csoport fiú pácienseit (2.,3. és 4. táblázat). Ami a jobb és bal fül közös korrekciójának mértékét illeti, a legnagyobb változás a 3. csoportban volt megfigyelhető, viszont ebben kevesebben vettek részt, és a kutatás elején nagy volt a távolság a fül és fej között, ami miatt az esztétikai hatás kisebb.

Az 1. és 2. csoport eredményeinek összehasonlításából kiderül, hogy a korrekció mértéke nagyobb volt a 2. csoportnál, ami arra utal, hogy a 2. csoportban résztvevők életkora a leggalkalmasabb a korrekcióra. Mi több, a bőr kivörösödés , gyulladást és exkoriációt leggyakrabban az 1. csoportnál észleltünk.

Az esztétikai hatás a 2. ábrán látható, amin az egyik résztvevőt a kezelés elején és végén figyelhetünk meg.

Az egyetlen mellékhatás, amit megfigyeltünk, az a bőr irritációja vagy elvörösödése volt, ami a kezdeti páciensek 23%-ánál jelentkezett a kezelés első hónapjában, és idővel megoldódott. Két esetben volt szükség a kezelés megszakítására. Ezek a szövődmények az 1-es csoport bizonyos pácienseit arra késztette, hogy kiszálljanak a kutatásból. A kutatás alatt semmi komoly komplikációt nem észleltünk. Ha az eszköz levált, az mindig az egyik oldalon történt, a másik oldalon tapadva maradt. Mivel a gyermek nehezen tudja egyedül levenni, minimálisra csökken a kockázata annak, hogy lenyelje. A páciensek 18%-a a sapkát rendszeresen csak alvás idején használta, így nem tekinthető meghatározó tényezőnek a korrekció mértékénél. A korrektor élettartamát hét napra becsültük: 18,4%-uk kevesebb mint hét napig tartott, 81,6%-uk pedig elérte az optimális élettartamot, 20 napos átlagidőtartammal, és ez az időtartam a kutatás haladásával javult.

12 hónap után a 38 résztvevő szülei vagy gondozoi kitöltöttek egy kérdőívet. A szubjektív kérdésekre adott válaszok 1-10-es skálán voltak megadva.

1. Az eszköz formája, mérete és anyaga megfelelő? Átlagértékelés: 9,3 (7-10 skála). A legmagasabb elismerés az 1-es csoport és a nőnemű páciensek számára.

A legtöbb sebész azt tanácsolja a szülőknek, hogy figyeljék meg gyerekeik viselkedését az elálló fülükkel szemben, és ne ragaszkodjanak a műtéthez, csak abban az esetben, ha a gyerek kéri. A SECPRE által összegyűjtött adatok szerint otoplasztikát 4 és 14 év közötti gyerekeken végeznek, mivel a fül növekedése 4 éves korra szinte teljesen leáll, és minél gyorsabban végrehajtják a műtétet, annál kevésbé válik gúny célpontjává a gyermek az iskolában⁹.

A gyermekek körében végzett otoplasztikát illetően a legtöbb kutatás adatai legkisebb a 6 éves korú pácienseknél tudósítanak beavatkozásokról^2,7,8. Több mint 200 technikát írtak le¹⁰. Kisgyermekeknél a beavatkozást általános altatásban végzik, nagyjából 2-3 órát tart, és olyan komplikációkhoz vezethet, mint a hematóma, fertőzés, üszkösödés, a külső hallócsatorna összeszűkülése, a varratok elmozdulása, elégtelen vagy túlzott korrekció, vadhús vagy akár neurológiai szövődmények.^10,11.E témában  kevés kutatást folytattak, mivel a bejelentett komplikációk gyakorisága alacsony. Limandjaja et al. egyik elemzése az orvosi irodalomból, ami az otoplasztika komplikációival foglalkozik, felfedezte, hogy a korai komplikációk gyakorisága 0 és 8% közé tehető, míg a kései komplikációké 0 és 47% közé¹⁰.

Különböző megtartó, nem-sebészeti megközelítést írtak le az elálló fülek kezelésére, és ezek közül néhány már csecsemőkorban alkalmazható. Ezeknek a megközelítéseknek az előnye az, hogy a beavatkozást lehetővé teszi még  mielőtt a gyerek tudatára ébred saját kinézetének, vagy mielőtt kigúnyolnák.

Ebben a kutatásban egy olyan eszköz hatékonyságát vizsgáltuk, amit könnyű alkalmazni, és amit mind a páciensek, mind pedig családjuk, az Auri módszerrel összeasonlítva, jól fogadtak. Bár néhány páciens feladta a kutatást, a vizsgált fülek teljes száma (75) nagyobb volt, mint az Auri módszert alkalmazott kutatás esetén (56) Ezeket a füleket 12 hónapon keresztül vizsgálták, míg az Auri kutatás alatt 5,5 hónapos átlagú volt a kifutás (1-től 10 hónapig). A megközelítés lényeges jellemzője, ami eltér az Auri módszertől, az eszköz használatának egyszerűsége - nem szükséges két különböző típusú eszköz használata. Emellett, személyre szabott, ára alacsony, az eszköz széles körűen elérhető.

Tény, hogy a csecsemők és gyermekek alig veszik észre a jelenlétét, az eredmények jobbak. Tény annak lehetősége, hogy egyszerre kezelhető mindkét fül, az eszközt megszakítások nélkül lehet használni, fürdés vagy fizikai aktivitások közben is.

- mind a fiúk, mind a lányok esetén, a jobb fülön nagyobb korrekciós mértéket észleltünk,

- 13 és 36 hónapos kor közötti korcsoportban a korrekció hatékonyabb volt.

1. Alonso Pena D, Redondo Pardo UL, Alonso Pena J, Zaragoza Fernandez M, Las orejas despegadas en la consulta de Atencion Primaria, Rev Pediatr Aten Primaria 2006;8: 671-8